AZ ALAPOK

Az alábbiakban leírok néhány olyan tippet, ötletet, ami helyszíntől független, bármikor felhasználható az utazásaitok, sétáitok során.

Az első és legfontosabb, hogy ezek általános tippek. Minden gyerek más! Nem ugyanazt a dolgot kedvelik, nem ugyanazok a dolgok nyugtatják meg vagy éppen keltik fel az érdeklődésüket. Nektek kell egy kicsit finomhangolni, a gyereketekre szabni az ötleteket. Mert Ti viszont tudjátok mi az, ami érdekelheti, és mi az, amit jobb nem is erőltetni. Ki lehet hagyni részeket, vagy éppen hozzá csapni még néhány mondatot. 

Ha szeretnénk konkrét korosztályhoz kötni, akkor 4-5 éves gyereknél fiatalabbal nem érdemes múzeumba menni, ha csak nem a természettudományi múzeumba mentek. Egyrészt nem érti még, túl tömény és steril lehet neki. Viszont a kisebbeknek jó kezdés lehet egy épület, templom, természettel, állatokkal kapcsolatos múzeum. Ezek a helyek segítik a ráhangolódást, és hogy szokja a múzeumi közeget. De az biztos, hogy egy-egy alkalom után úgy le lesz zsibbadva az agyuk, hogy lesz nagy alvás este 😀

Legyetek türelmesek magatokkal és a gyereketekkel! Hogy megszeressék a történelmet, építészetet, a múzeumok világát, egy tanulási folyamaton kell keresztül menni a gyereknek is, és nektek, felnőtteknek is. Eleinte csak minimális lesz az az idő, amit a konkrét művekre tudtok fordítani, ne számoljatok többet mint összességében 20-30 perc, és mindemellett erő befektetés is kell majd, hogy fel tudjátok kelteni az érdeklődésüket. De ha egyszer rákapnak az ízére, várni fogják az alkalmakat, addig el kell fogadni, hogy a gyereknek meg kell tanítani, milyen szemmel kell nézni ezekre a dolgokra. Mert ez a legfontosabb: megtanulni figyelni, felismerni, összehasonlítani.

ELŐKÉSZÜLETEK

Bárhova is utaztok, ha csak a közeli városba is mentek, nézzetek utána, hogy milyen nevezetességek, érdekességek, múzeumok vannak a környéken. Legyen egy legalább felületes tudásotok arról, hogy mi is az, ami számotokra érdekes lehet. Általában egy-egy utazás alkalmával nincs idő, hogy ott fedezzük fel a környéket, kell, hogy célirányosak legyünk, ha a művészetről van szó, hogy az időnk ne olyan dolgokra menjen el, amire visszagondolva csak egy pipa a listán. Ha van támpont, az idegenvezetők ott a helyszínen már könnyebben tudnak segíteni, vagy éppen ti is célirányosan, időt spórolva tudtok menni. Vonjátok be a gyerekeket is a felderítésbe, ha már iskolás, egyszerű a helyzet: a "könyvtárban" utánanézhet dolgoknak, hogy ő mit szeretne megnézni. A kisebbeknél pedig lehet egy délutáni program, hogy a telefonon, számítógépen együtt megnézitek mik a lehetőségek, neki melyik volt a szimpatikus. Ez még nem jelenti azt, hogy nem lehettek rugalmasak, sőt! Lehet, hogy ott a helyszínen valami más ragadja majd meg a szemeteket. De ha csak céltalanul bolyongtok, és a gyerekek azt érzik, ti sem tudjátok hova is tartotok, kivesz belőlük az izgalom és egy idő után már nem is fognak nézelődni, csak mennek, mert nem tudják mi a cél. Számukra biztonságot nyújt, ha tudjak mi a menet, a feladat, a cél. Más kérdés, ha egy városnéző sétán vagytok: ekkor is kell egy útvonal, ami szerint mentek, és van konkrét látnivaló, amit meg akartok nézni, vagy legalább az épületeket nézegetitek és beszélgettek róla, megfigyelési szempontokat adtok nekik. 

Nem kell mindig mindent együtt csinálni, lehet, hogy külön kell lányos és fiús programot is szervezni: Bécsben például a Lipicai ménest megnézni mindenkinek érdekes lehet, de Sissi hercegnő étkészletét a fiúk nem feltétlenül fogják értékelni. Tudom, hogy sokszor ezek az alkalmak a ritka lehetőségek a közös együttlétre, családi programokra, mégis az a cél, hogy mindenki jól érezze magát, legyen nektek is és a gyerekeknek is élmény a program.

Most, hogy megvan, hogy mikor és hova megyünk, nézzük meg hogy milyen teendők jöhetnek még szóba. 

• Legyen egy naptár, amit a gyerekek is látnak, amin bejelöljük a pontos dátumát a kiruccanásunknak. Így ők is izgatottan tudnak várakozni, készülni az utazásra, a kiruccanásra, a múzeumi látogatásra. 
• Ha már jártatok ott korábban, nézzétek meg az ott készült képeket, videókat, nosztalgiázzatok. 
• Nézzetek meg együtt egy Youtube videót az adott helyről, lehetőleg valami olyan érdekességet, amit amúgy nem látnátok, tudnátok (mindegy, hogy csak a szomszéd város, vagy egy múzeum). Ez jó motiváció lehet az adott helyhez és segít, hogy legyen fogalma arról, hova mentek, és ott mi fog történni.
• Rengeteg színező van fent az interneten, és ha olyan szerencsés vagy, hogy van otthon nyomtatód is, akkor keress rá adott látnivalóra, helyszínre, hátha akad olyan, vagy hasonló színező. Ez is segíti a lelki rákészülést, hangolódást.

 

VISELKEDÉS

Nem kell karót nyelve végig menni egy múzeumon, de ne felejtsük el azt sem, hogy ez egy múzeum. Már otthon magyarázzuk el a gyerekeknek a szabályokat, hogy tudják mi vár rájuk. Nem kell elvenni sem a kedvüket, de ha néhány alapszabályt betartanak, az nekik is könnyebbség lesz, mert tudják előre mit várnak el tőlük. Mikor a múzeumba értek, és leraktátok a ruhatárba a cuccaitokat, érdemes ezeket a szabályokat még egyszer átvenni. Általában ki van rakva egy tábla, amin képekkel is feltüntetik a szabályokat. Itt tudjátok bizonygatni, hogy ti megmondtátok, hogy mit kell betartani. 😉

Érdemes nekik valami hasonló módon elmagyarázni a szabályokat:

“A múzeum valaki másnak a szobája. A ti szobátokba is, ha bemegy a barátotok, vagy bárki, szeretitek, ha nem fogdos mindent meg, nem rakja zsebre, leginkább nem töri szét a dolgaitokat! A múzeumban mi is csak vendégek vagyunk. Ami nem a miénk arra vigyázunk, mert tudjuk, hogy szomorú lenne a másik, ha tönkre tennénk a kedvenc játékát. A múzeum nem játszótér, ahol rohangálunk és kiabálunk fogócska közben. Izgatottnak lenni ér, és kell is! Mond el, hogy mi tetszik, nem tetszik, de ne kiabálva! Mert ha mindenki kiabálna, senki nem hallana semmit.” 

 

MOTIVÁCIÓ

Eleinte kell majd valami, ami segít, hogy akarjanak elmenni megnézni bizonyos helyeket. Lehet közösen készíteni egy gyűjtő füzetet, amibe matricákat, pecsétet lehet gyűjteni egy egy helyszín után, és bizonyos darabszám után járhat valami extra süti vagy fagyi, de sosem valamilyen tárgy! A nyeremény mindig közös élmény legyen: ez olcsó és a gyerekeknek is jobb. Mi sem a tárgyakról emlékszünk a gyermekkorunkból, hanem a pillanatokra, amit a szüleinkkel töltöttünk. Általában a múzeumokban, történelmi épületekben a pénztárosnál van valamilyen pecsét, amit rá tudunk pecsételtetni. Ezek az aranyos pénztáros nénik elolvadnak egy gyerek láttán, és szívesen adnak ilyen extra dolgokat is. Ez szinte olyan lesz, mint egy útlevél, amit másoknak is megmutathatnak, és büszkék lehetnek rá.

SZEMPONTOK ÉS MEGFIGYELÉSEK

A művészek az érzelmeiket, látásmódjukat, üzeneteket adnak át nekünk adott korról, korszakról, életekről. Bármit leolvashatunk róla, így csak rajtunk áll, hogy nekünk mi tetszik és mi nem. Itt nincs olyan, hogy “Mire gondolhatott a költő konkrétan?” Itt csak olyan van, hogy vajon mit akart üzenni nekünk? De hogy mi az üzenet számunkra, csak rajtunk áll.

Hogy olvasni tudjunk a képek, szobrok, épületek üzenetéből, az alábbi kérdéseket tehetjük fel magunknak:

• Mi az, ami először megragad?
• Mi az, ami tetszik?
• Mi az, ami nem tetszik? 
• Ha más szögből nézem is így hat rám?
• Milyen érzést vált ki belőlem?
• Változtatnék rajta valamit?

Ezek az első benyomások, amik segítenek az adott műhöz közelebb kerülni. Ha minden alkalommal csak ezeket a kérdéseket feltesszük magunknak egy-egy mű előtt ácsorogva, már is nem csak ácsorgunk, hanem hagyjuk, hogy hasson ránk a mű. Remélhetőleg érzéseket fog kiváltani, ami tulajdonképpen a művek céljai. Ha közömbösek vagyunk, az is jó. Az csak annyit jelent, hogy nem ez a művész lesz a kedvencünk. Máris alakul a művészethez való viszonyunk, és kezdünk rájönni, hogy ez talán nem is ördöngösség. Ezek a kérdések természetesen csak a kezdet. Ez egy alap, amit mindenhol, minden körülmények között elővehetünk, anélkül, hogy komolyabban készülnénk a művészből, életéből, magából a műből.

JÁTÉKOSSÁG

A gyerekeknél minden a játékkal kezdődik, ez hálózza be az egész életüket. Ezen keresztül tanulnak, fedeznek fel új dolgokat és gyakorolják be a már elsajátított ismereteket. Amikor programot szervezel, mindig ezt tartsd szem előtt. De hogy mit is jelent ez, és hogy csináld konkrét területeken, az már egy másik blogbejegyzés lesz.

Összegezve amit eddig tudunk: mindig az a lényeg, hogy legyünk céltudatosak, nyitottak, figyeljünk, tegyünk fel kérdéseket és kövessük az érzéseinket. Ezen az úton járva műkedvelők leszünk.