MÚZEUMBAN

A múzeumi kiállítás megtekintése óvodásokkal, kisiskolásokkal monoton lenne, ha úgy akarnánk végig menni, mint mi felnőttek. Nekem felnőttként is monoton, ha nem készülök egy kicsit az adott kiállítási tárgyakból, vagy nem találok ki szempontokat a sétámra. Egy gyereket nem érdekel, hogy hogy hívták az adott művészt, mikor született vagy halt meg. Vagy hogy éppen ezt a kék korszakában készítette-e. Ami érdekes lehet, az a háttértörténet, amiben a kép született: vajon miért ez került a képre, miért ez a szobor, mit üzen nekünk egy-egy szín? Mi is tudnánk ilyen festékkel festeni? Miért pont ezt az anyagot választotta? Szóval ne a száraz tényekre szorítkozzunk, hanem keressük az izgalmakat, a kiugró részleteket, és már érdekes lehet. Tudom, hogy azt elmagyarázni egy gyereknek, hogy Vincent van Gogh festményei azért olyanok amilyenek, mert nem volt teljesen beszámítható...De! Nem kell eltitkolni előlük az igazságot, az élet ilyen. De lehet finomítani rajta: “Vincent bácsi elég hóbortos volt. Olyan volt, mint aki mindig be van rúgva, ezért imbolyognak a képei is!” Persze ezután újabb kérdések fognak jönni, de nem érdemes megkímélni őket a valóságtól, hisz a képek csak a készítője érzéseit, belső világát mutatják meg számunkra. Hozzá tartoznak az élethez, a művek megismeréséhez, megértéséhez.

Nem kell csak a szépművészeti múzeumra gondolni múzeum látogatásnál. A természettudományi múzeumokban sem csak a dínó kiállítás lehet érdekes. Meglepődnénk mi felnőttek, hogy mi minden érdekelheti a gyerekeket. Egy népviselet kiállítás vagy különleges étkészlet kiállítás, de még egy mezőgazdasági eszköz kiállítás is lehet érdekes. Egyszer csak nézzétek meg a múzeumok kínálatát a gyereketekkel, hogy nekik mi tetszene belőle. A mai online világban komplett tárlatvezetést csinálhatok otthon! Ha múzeumról van szó, rugaszkodjunk el a megszokott témáktól. Ebben segít ez a bejegyzésem is, ahol 10, gyerekeknek is érdekes múzeumot mutatok be.

Az Alapok blog bejegyzésemben már beszéltem arról, milyen fontos az előkészület. Egy múzeumba indulásnál ez még fontosabb! 

1.  már otthon fel kell kelteni az érdeklődésüket

2.  kiválasztani, hogy melyik kiállítást nézzük meg

3.  utánanézünk a műtárgyaknak

4. kérdéseket keresgélünk a műtárgyakhoz kapcsolódóan a fejünkben/neten, szempontokat találunk ki. ami segítségével megfigyeléseket tehetünk a múzeumba

Ez a felsorolás rögtön el is rémiszt majd minket is attól, hogy múzeumba menjünk. De most gyorsan le is írom, hogy pontosan mire is gondolok ezek alatt a felsorolások alatt.

1,Érdeklődés felkeltése

Vegyük mondjuk a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi kiállítását. Szerintem itt egyszerű a helyzet: a múmiák meg a piramisok még a legó építőben is benne vannak. Elő egy térképet, keressétek meg Egyiptomot, nézegessetek képeket az ottani építményekről, keressetek egyiptomi meséket. Ezek után már ha csak felvetitek, hogy van egy hely, ahol közelről is meg lehet nézni ezeket a tárgyakat, szerintem máris veszik a cipőjüket, hogy mehessenek! Minden kiállításnak van egy háttér története, amit felhasználva fel tudjátok kelteni az érdeklődésüket: mesék, színezők, kirakók, gyurmázzátok meg a szobrokat, nézegessetek képeket, videókat a témában.

2,Kiállítás kiválasztása

Egy-egy múzeumon belül is sok lehetőség van. Mindig mérlegelni kell, hogy melyik áll a legközelebb a te gondolkodásodhoz, gyermekedhez. Ma a telefon és internet világában egyszerű: rákeresel a neten, megnézed a kiállítás képeit, elolvasod, mik a lehetőségek, és döntesz SZEMÉLYRE SZABVA! Ez a legfontosabb: te is élvezd, mert a gyereked csak akkor élvezi! Ne érezze rajtad, hogy csak a rend kedvéért vagytok ott, mert akkor ő sem lesz olyan lelkes. Ezután gondold végig, melyik lehet érdekes a Te gyereked számára, melyik mutat be olyan dolgokat, amik inspirálhatják.

3, Utánanézünk a műtárgyaknak

Érdemes néhány alap információnak utána nézni a készítő és a mű esetében is, mert ha a kiállításon kezd el a gyerek kérdezősködni, és mi mindenre azt fogjuk mondani, hogy nem tudom… Elég lelombozó lesz a gyerekek számára, és mi is pocsékul fogjuk érezni magunkat. Én jártam már így. Nem kell egy hat oldalas esszét írni! Igazából csak egy-két érdekességet kell megjegyezni a műről vagy az önéletrajzból, amit aztán a tárgy mellett el tudtok mondani. Például: azért van sok papagáj a képen, mert a bácsi olyan helyen lakott, ahol a tulajnak papagájai voltak és nagyon szerette őket, hát gondolta le is festi a madarakat!

4, Kérdések, szempontok

Gondoljuk végig a kiállítás darabjait (neten sok helyen meg tudjuk nézni őket), és találjunk ki olyan konkrét kérdéseket, megfigyelendő dolgokat, amik segítik a vezetést, vagy akár konkrét tárgyat, képet kell megkeresni a kiállítási tárgyak között. Például ilyen kérdések lehetnek: milyen anyagokat használtak? Milyenek a képek keretei? Melyik a legerősebb szín a képen? Milyen arckifejezése van a szobornak? Van olyan minta, ami az összes edényen megtalálható? Általában, ha ott helyben nézzük meg a tárgyakat, akkor is eszünkbe fog jutni jó néhány kérdés, amiket fel tehetünk a gyerekünknek. Ha nagyobbakról van szó, és már ismerik a tárlat eredetét, készítőjét, akkor érdemes ezzel kapcsolatba kérdéseket feltenni: milyen idős volt a készítő, milyen üzenetet akart átadni az adott kornak, tudsz-e mondani olyat, aki hasonló tárgyakat készített? Szóval, ha nagyon jól akarjuk csinálni, akkor érdemes készülni kérdésekkel. De mint annyiszor hangsúlyoztam, az érzéseken van a hangsúly: milyen benyomást kelt benned, ha ránézel? van, amit megváltoztatnál rajta? 

Indulás előtt érdemes megbeszélni a szabályokat, csak hogy mindenkinek tiszta legyen: hogyan viselkedünk, miket csinálunk majd, mettől meddig tart a múzeumosdi. Ez segít nekik abban, hogy tudjanak alkalmazkodni, és érzelmileg is felkészülhessenek erre a programra. A keretektől biztonságban érzik majd magukat, bármennyire is furcsának hangzik ez. 

A múzeumi sétát a gyerekek természetes kíváncsiságára érdemes építeni: keresgéljünk, kukucskáljunk, lépjünk közelebb a dolgokhoz. Keressenek egy adott tárgyat, képet, amit előzőleg a telefonodon, otthoni gépen, könyvben megnéztetek már, és azokon meg kell találni bizonyos részletet, színt, formát. (hol van egy fa, állat, ember, valamilyen tárgy). Ha végre megvan, el magyarázhatjuk, hogy miért fontos részlet, vagy éppen semmi haszna, de nekünk ez tetszett a legjobban. Legyen konkrét kérdés, hogy mit is keresünk: a legnagyobbat, a legszínesebbet, a legviccesebbet. És persze mondják is el, hogy miért pont arra esett a választásuk. Ha csak a saját gyerekünk van, egyszerűbb végig hallgatni, hogy mi a véleményük az adott műtárgyról, mintha óvodai, iskolai csoporttal menne végig az ember, hisz van idő őket meghallgatni, vissza kérdezni, hogy miért érez így gyermekünk. 

Hadd tegyenek fel kérdést! Mindegy mennyire tűnik bugyutának egy kérdés, attól még kérdés, és ez nekünk jó! Mert ha kérdez, azt jelenti, hogy érdekli, szeretné megérteni az adott kiállítási tárgyat. Nem baj, ha nem tudunk rá válaszolni, de átfordíthatjuk a kérdést úgy, hogy: mi azt gondoljuk, hogy... Így a gyerek is azt érzi, hogy kapott egy választ, és nem kell ezt annyira komolyan venni, mi is megugrottuk a kérdést, és tudjuk, hogy legközelebb erre is oda figyelünk majd a felkészülés során 

De mi van, ha nem akarok ennyire előre készülni, csak hallottam egy jó kiállításról, vagy éppen nyaralás közben egy múzeum felé vetődtünk, és szeretném megnézni a gyerekekkel?

Egyetlen szabály marad akkor az előző négyhez képest: tudjak feltenni kérdést, megfigyelési szempontot adni az adott műtárgyról. Ha ott állunk egy kép előtt, bennünk is felmerülnek kérdések, észrevételek. Már tudjuk, hogy a művészet szabad és nincs jó és rossz válasz. Éppen ezért keressünk vicces, szomorú, meghökkentő, gusztustalan… és még sorolhatnám részletet, amiről lehet beszélni. Figyeljétek meg a szereplők arckifejezését, a felhasznált színeket, a kiemelkedő részleteket. Bennetek milyen kérdés fogalmazódik meg? Mondjátok ki hangosan, és hagyjatok időt, hogy a gyermeketek válaszoljon rá. Általában a kép mellett van néhány mondat az adott műről (sokszor használhatatlan), az is adhat támpontot. Valami miatt szerettünk volna megnézni az adott kiállítást, biztos tudunk a gyerekeknek mesélni, hogy miért szeretnénk megnézni. Ha mi izgatottak vagyunk, gyermekeink is azok lesznek. 

Johan Idema: Hogyan látogassunk múzeumot című könyvét ajánlom mindenkinek. Nagyon sokat segített nekem is abban, hogy még inkább lazábban vegyem a múzeumba járást és felfedezhessek egy-egy kiállítást. Támpontokat ad a megfigyelésekhez, a sétákhoz.

A múzeumok honlapján van néhány online tárlatvezetési lehetőség, bár ezek is inkább felnőtteknek szólnak, és nem kimondottan egy-egy műhöz kapcsolódnak. A Budapesti Szépművészeti múzeumot szeretném kiemelni, mert nekik a honlapon is van gyerekeknek szóló online tárlatvezetések, és kérdéseket, megfigyelési szempontokat is adnak konkrét művekhez. Náluk valóban megvalósult az online tárlatvezetés gyerekeknek is.

Amikor pedig haza értetek, lezárás képen dolgozzátok fel az élményeket. Mit jelent ez? Az adott anyagokkal, technikákkal ti is készítsétek el a saját műveteket. Festményeknél ez könnyű, de mi van ha fém szobrokat nézünk meg? Gyűjtsetek össze otthon fém tárgyakat:csavar, fémlapok és azt a gyurmába nyomkodjátok bele, máris fém szobrotok van.

 

Jó múzeumozást kívánok mindenkinek!